Kérlek osszátok meg, hogy minél több tanulóhoz, diákhoz, tanárnőhöz és tanárhoz eljusson - pontosan oda ahova címeztetett.
Csala Dénes
Nemrég valaki mutatott nekem egy videót, amiben egy tanár, iskolai tanár vállalhatatlan hangon beszél egy vagy több diákkal. Ez már a zoom-os, koronás, online oktatás korszakából van. Az esetet elszenvedő diák preferenciája az volt, ha ebből nem lesz ügy, hanem csak szépen elfelejtődik. Nem is szeretnék erről többet elárulni, mert nem szeretnék senkinek bajt okozni.
Az esetet elszenvedett diákot sem én, sem aki mutatta nekem a felvételt nem ismeri személyesen. Ellenben egy ideje már furdalja valami az oldalam hogy megfogalmazzam ezt az üzenetet egy általánosabb jelenséggel kapcsolatosan..
A romániai iskolai oktatásban kétségkívül sok probléma van, amely generációs politikai mulasztások és célirányos szétbombázások eredménye. De talán ez nem is a legnagyobb probléma. Bár én igaz csak a felsőoktatásban mozgok, számos barátom, ismerősöm van az iskolai katedra mindkét oldalán.
A gyerekekkel való visszaélés - akár verbális, durva bánásmód, olykori katedra előtti vagy mögüli, kurvaanyázás semmilyen körülmények közötti nem megengedett, egyik oldalról sem. De a két oldal között van egy nagy különbség... A gyerekeket ért bántalmazásokat és sértéseket a tipikus erdélyi iskolában és családban általában elfojtani szoktuk. Sőt, kemény fiúk, lányok vagyunk, tűrjük. A gyerekek el sem merik mondani otthon, de talán napokat sírnak magukban azért mert egy felhevült tanár bunkónak vagy esetenként valami sokkal rosszabbak nevezi őt, talán a teljes osztálya, barátai szeme láttára. Ez hosszú távon nem fenntartható és talán tudunk mi erdélyi magyarok egy ennél élhetőbb, biztonságosabb társadalmat is létrehozni.
Ezáltal fel szeretném hívni minden iskolás figyelmét arra, hogy létrehoztam egy biztonságos email címet a ahová elküldhetitek a történetetek, hogyha úgy érzitek visszaélést szenvedtetek az iskolában. Minden üzenet anonim és a protonmail titkosított szervereire érkezik. Arra kérlek két bekezdésben írd le azt hogy mi történt, és miért érzed igazságtalannak. Ha van bizonyítékod, csatold (bár tudom, hogy nem szabad osztályteremben felvételt készíteni - a saját otthonodban azt csinálsz, amit akarsz) . Ha gondolod említs helységet, tantárgyat, életkort, vagy bármit amit fontosnak tartasz. A nevedet kérlek ne említsd, a nemedet, ha szükséges igen.
Amikor elegendő vallomás gyűlt össze, a kolozsvári Érted szervezettel és a Székelydata-val közösen megpróbáljuk összefoglalni és kielemezni azokat, természetesen végig szem előtt tartva a személyek kilétének titkosságát, szükség szerint megváltoztatva a részleteket a felismerhetetlenségig.
De természetesen ennek az éremnek két oldala van. Ezért ugyanakkor a tanárnőkhöz, tanárokhoz, tanítókhoz is szólok. Mi okozza a legnagyobb kihívást a mai gyerekek oktatásában, hogyan kerülik Önök azt el, hogy kijöjjenek a sodrukból? A katedra másik oldalán állva abszolút belátom, hogy a rend, csend megtartása, vagy a diák egyszerű tanítása egy gyakran lehetetlennek látszó feladat, és valójában nem áll sok fegyelmezési eszköz a tanár rendelkezésére. Sokszor a diáknak esze ágában sincs a tudást fogadni és mérhetetlenül szemtelen, és olykor visszaél (akár fizikailag is) a nyújtott jóindulattal szemben. Ellenben - valamilyen szinten a jelenlegi amerikai rendőrellenes tűntetésekkel párhuzamot vonva - a tanár úgy kellene oktasson és fegyelmezzen, hogy közben mindvégig, minden téren ember és példakép marad. Megbocsáthatatlan a gyerekekkel való verbális visszaélés, netán káromkodás, lebutázás. Természetesen hatalmas elnézést kérnék attól a Pareto-i 80%-tól, akinek ez nem inge. De ott van a maradék 20% - és ebben a helyzetben a maximum tolerálható küszöb nulla!
Külföldi és otthoni oktatóként gyakran szegezik nekem a kérdést, hogy mi a legnagyobb különbség a külföldi és otthoni (esetemben egyetemi) diákok között. Elsöprő magabiztosággal a válaszom erre mindig az, hogy az otthoni diákok, tanulók nem kérdeznek. Messze nem kérdeznek annyit, mint a nyugat-európai, vagy nem is beszélve amerikai társaik. Már pedig a tudás alapja a kérdezés, kíváncsiság. És sajnos a diákjaink, tanulóink sokszor azért nem kérdeznek, mert félnek a megaláztatástól, hogy majd kinevetik őket a társaik, vagy esetleg lebunkózza őket a tanár. A célom ennek az atmoszférának a megváltoztatása. Valahol el kell kezdeni.. De bízom benne, hogy ha sikerült - persze mondjuk egy generáción keresztül - akkor elképesztően versenyképesebbek leszünk a globális munkapiacon, de ami talán még ennél is fontosabb, hogy egy szerethetőbb környezetként fognak a kisdiákjaink az iskolapadra nézni - ez pedig már majdnem egy szupererő.
Várom az anonim történeteiteket a titkosított diaksztori@protonmail.com email címre.
Comments