top of page

Lezárul az erdélyi olimpikonokról szóló sorozat!

Áprilisban indított sorozatunk, melyben kiemelkedő erdélyi olimpikonok történeteit ismertettük veletek, most a végéhez ért. Lezárásként tekintsük át, kikről is írtunk az elmúlt néhány hónapban!

Magyari Mátyás


A legkorábbi ötkarikás játékok, amelyről beszámoltunk, az 1924-es párizsi torna volt. Itt lépett először szőnyegre az alsósófalvi születésű birkózó, Keresztes Lajos, rögtön egy ezüstérmet szerezve. A sóvidéki Herkules számára a második hely azonban csalódást keltőnek bizonyult, így négy évvel később, Amszterdamban, minden erejét összeszedve menetelt a végső győzelemig, hogy megvalósítsa álmát. Az 1928-as olimpiai bajnoki címével ő lett az első olyan erdélyi származású sportoló, aki egyéni versenyben állhatott fel a dobogó legfelső fokára (korábban a Bihar megyei Ozoray Schenker Zoltán már kardvívócsapat tagjaként ünnepelhetett olimpiai győzelmet).


Keresztes tanítványa volt a szintén Sóvidékről származó, tragikus sorsú, Lőrincz Márton, aki az 1936-os berlini olimpián szerzett aranyérmet kötöttfogású birkózásban. A berlini olimpián szereplők közül megemlékeztünk a nagyváradi vívóról, Kabos Endréről, akit már négy évvel korábban, Los Angelesben is olimpiai bajnokká avattak a magyar kardvívócsapat tagjaként és aki Berlinben nem csupán megvédte címét a kardcsapattal, de egyéniben is a dobogó tetejéről integethetett a nézőközönségnek. Szintén 1936-ban ugrott vízbe a végső győztes magyar vízilabda-válogatott tagjaként a marosvásárhelyi származású Hazai Kálmán.


A második világháború miatt elmaradt két olimpiai torna után újabb sikerfejezetek következtek Erdély sporttörténelmében. A már román színekben induló világszínvonalú magasugró, Balázs-Sőtér Jolán 1956-ban, 1960-ban és 1964-ben is képviselte Erdélyt az ötkarikás játékokon, utóbbi két alkalommal egyaránt első helyen végezve. Pályafutása során 14-szer megdöntötte a magasugrás világcsúcsát, nem hiába becézik a magasugrás koronázatlan királynőjének.


Szintén nagyon sokszor, négy alkalommal (1968-1980) szerepelt olimpián Molnár Endre, a magyar vízilabda-válogatott kapusaként. A gyergyószentmiklósi hálóőr minden alkalommal valamilyen éremmel térhetett haza a világversenyről, a legfényesebbet 1976-ban, Montréalban akasztották a nyakába. 1972-ben, 1976-ban és 1980-ban a zsibói születésű Birtalan István is ott volt a román kézilabda-válogatottal az egyes tornákon. Molnár Endréhez hasonlóan ő is minden alkalommal érmet szerzett csapatával, 1976-ban ezüstöt, a másik két alkalommal pedig bronzot.


Az 1984-es, Los Angeles-i olimpia erdélyi szempontból Szabó Katalinról szólt, aki a román szertorna mindmáig egyik legnagyobb alakja és egyben Erdély legeredményesebb magyar sportolónője, a maga négy olimpiai aranyával. Mielőtt bárkinek is elindulna a gondolatmenet az elméjében ezzel kapcsolatban, bizony, ezt mind egy viadal során szerezte! Sőt, még egy ezüstöt is szerzett ezek mellé. A zágoni tornászlány 1983 és 1984 között tizenhétszer mutatott be hibátlan, tíz pontot érő gyakorlatot különböző világversenyeken.


Az atlétika terén kiemelkedő teljesítményt nyújtó besztercei Szabó Gabriella 1996-ban, Atlantában ezüst-, majd 2000-ben Sydney-ben egy arany- és egy bronzéremmel gazdagította Románia olimpiai éremgyűjteményét. Erdély egyik legjelentősebb atlétájaként számon tartott hosszútávfutó 1999-ben 18 alkalommal indult el különböző versenyeken, ebből 17-szer aranyérmet szerzett.


A sort két, 21. századi kézilabdázóval zártuk. A székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc előbb 2004-ben, majd 2012-ben ért el a magyar válogatottal emberfeletti teljesítményt nyújtva egy-egy dicséretes negyedik helyet, a nagyváradi Szűcs Gabriella pedig tagja volt a 2008-ban, Pekingben negyedikként záró magyar női válogatottnak.


Kétségkívül számos olyan sportoló van, akinek nevét ezen sorok között nem volt alkalmunk kiemelni. Büszkeséggel tekintünk minden olyan erdélyi személyre, aki méltósággal képviselte hazánkat a neves világversenyeken. Bár ennek a cikksorozatnak most vége szakad, a továbbiakban is figyelemmel követjük földiink teljesítményét a különböző tornákon, törekedve arra, hogy a lehető legtöbbüknek írásban is emléket állítsunk.

Comments


bottom of page