Minden parodizálás mellett a film tényfeltáró is, és elsősorban nem azért, mert hetven percbe sűrítve mutat be háromszázhatvanöt igencsak emlékezetes napot, hanem azért, mert a klisésen felfuttatott narratívák és gondolatmenetek groteszkségén csak azért mosolygunk, mert a trailer-ben előre szóltak, hogy komédia lesz, és nem híradó.
Vencz Balázs
A Black Mirror a 2010-es évek első felében komoly sikereket elérő filmes antológiának indult, amiben olyan komoly társadalom- és technológiakritika volt felvázolva, amitől minden epizód után az embernek felállt a hátán a szőr. Aztán az események gyors fordulatot vettek. A filmekben belebegtetett rémképek vészjósló ütemben kezdtek el alakot ölteni. Politikai téren megjelent a kizárólag like-szerzésre alkalmas politikus, az internetes zsarolásokra és fenyegetésekre egész iparágak épülnek, ésatöbbi, ésatöbbi.
Ez körülbelül annyit jelent, hogy ha valaki most szeretné megnézni a mesterművet, akkor néhány résszel kapcsolatban azt érezheti, hogy egyszerű szimbólumokra építő, klisékkel átszőtt dokumentumfilm-féleséget próbálnak lenyomni a torkán. Mindössze öt-hat évbe telt, hogy a hírműsor bizarrságban lekörözzön egy egyébként első osztályú disztópia-sorozatot. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nem a teljes sorozattal kapcsolatban áll ilyenképp a helyzet, sőt, de kétségkívül vannak epizódok, amelyek jelentősége mára már devalválódott.
Charlie Brooker és Anabel Jones, a sorozat készítői erre a nem kissé abszurddá vált helyzetre (is!), a december 27-én a Netflixen megjelent, Death to 2020 című (magyarul 2020: Legyen már vége!) új filmjükkel reflektáltak. A mockumentary (lefordíthatatlan szójáték, a dokumentumfilm, és a vicc szavak összeolvasztásával játszik) 2020 történetét színészek által eljátszott „jellegzetes embertípusok” szájába adva meséli el. A mű szándékosan rájátszik a tipizálásra, és nem leplezett szándéka, hogy a lehető legközépszerűbb módon nyúljon a felvetett témákhoz.
A főszerepet Samuel L. Jackson kapta, aki az egyetlen nem kifigurázott szereplője a filmnek. Tényszerűen adja elő az eseményeket, többek között a nyári BLM tüntetéseket. Mellette viszont megjelenik Hugh Grant egy Tennyson Foss nevezetű történész szerepében, aki hisz a Jedi lovagok létezésében, és igazi képviselője a brit értelmiségi „boomerek”-nek. Ugyanakkor szerepel a filmben az ötödik legátlagosabb ember, aki a vírus megjelenése után mindent a könyökével csinált. Bevallása szerint nem sokkal ezután hagyta el a barátja... A filmben megszólaltatnak mizantróp pszichológust, troll-republikánust és magát II. Erzsébetet is, aki mindenkit arra kér, hogy iratkozzon fel a YouTube-csatornájára.
Minden parodizálás mellett a film tényfeltáró is, és elsősorban nem azért, mert hetven percbe sűrítve mutat be háromszázhatvanöt igencsak emlékezetes napot, hanem azért, mert a klisésen felfuttatott narratívák és gondolatmenetek groteszkségén csak azért mosolygunk, mert a trailer-ben előre szóltak, hogy komédia lesz, és nem híradó.
Kommentare