Első ránézésre a három téma valahogy nem kötődik össze, főleg azoknak, akik nem ismerik és nem hallottak a filmekről. Nos,bizony a két megemlített film a női egyenjogúságot és az emancipációt különlegesen bemutató alkotás, amelyre ezekben az időkben érdemes felfigyelni. Nem utolsósorban pedig illene megemlékezni talán arról is, hogy őseink a múlt század elején mit követtek el annak érdekében, hogy a nők a 21. században gondtalanul szavazhassanak. (A cikk nyomokban feminista elemeket is tartalmazhat!)
Mihály Kriszta-Kinga
Borítókép (Forrás: AFP/Roger-Viollet)
Az idén szeptember végén megjelent az Enola Holmes, amely Nancy Springer amerikai írónő The Enola Holmes Mysteries című regénysorozatán alapuló film, valószínűleg sokaknak egy kedves, humoros egy estés filmnek tűnhet. De ha a sorok közé bújunk, felfedezhetjük, hogy annál sokkal többről van szó. Enola Holmes (akit Millie Bobby Brown alakít, a Stranger Things sorozatból lehet ismerős) megkeresné eltűnt édesanyját (Helena Bonham Carter), aki évekig egyedül nevelte Enolát, mindent megtanítva neki arra, hogy majd egyszer egyedül is boldogulni tudjon az életben. De előbb segítséget kér testvéreitől a híres Sherlock (Henry Cavill) és Mycroft (Sam Claflin) Holmes-tól, ám ők, akik a konzervatív és patriarchális világ hívei, inkább lányintézetbe zárnák, ahol a társadalom értékes női ideáljává avanzsálna. Enola (akinek nem mellesleg visszafelé olvasva a neve alone, ami magyarul annyit jelent, egyedül), testvérei akarata ellen lázadva, elmenekül Londonba, hogy édesanyja után kutasson. Útközben Lord Tewkesbury fiatal gróffal találkozik, aki elmenekült családjától és egy veszélyes ember elől. A film során Enola tudását, találékonyságát és merészségét felhasználva nyomokat fedez fel, üzeneteket fejt meg és különböző harcművészetek segítségével küzd azért, hogy elkapja a fő gonoszt. Pont úgy, ahogy hírhedt detektív testvére, Sherlock Holmes.
Millie Bobbie Brown – Enola Holmes (jelenet a filmből)
A film igen jó ábrázolása egy fiatal egyén útkeresésének. Édesanyja eltűnésével, Enolában rengeteg kérdés merül fel, hiszen eddig az alatta lévő szilárd talaj meginog. Dacára ennek, Enola bátran felvállalja a filmben, hogy ki is ő és mit akar. Lehetséges, hogy mindezeknek a film nem nyújt egy teljesen mély keretet, azonban jó kezdet lehet egy karakter fejlődésében. Mintha Millie Bobby Brown-nak találták volna ki ezt a szerepet, hiszen végig önazonossággal alakítja azt, de nem lehet elhanyagolni Cavill vagy Claflin játékát sem, mert még hogyha nehezen is elképzelhető, sikerült aránylag jól megtestesíteniük karaktereiket. Eudoria Holmes-ról kevés információ derül ki, mivel leginkább csak Enola megemlékezéseiből ismerjük meg a karaktert. De Enola felfedezései alapján ráébredhetünk (SPOILER VESZÉLY!), hogy édesanyja a korai szüfrazsett mozgalom egyik tagja. Ez a szál valahogy nem tűnik ki annyira, és nem is feltétlenül erre épült az egész film. Ennek ellenére, a könnyedsége miatt élvezhető, és jó eszköz arra, hogy tovább gondolkodjunk néhány témát illetően.
Mint például a 2015-ben megjelent A szüfrazsett című filmen. A többek közt Carey Mulligan (Maud Watts), Helena Bonham Carter (Edith Ellyn, és milyen érdekes, hogy ezután a film után Enola Holmes-ban is szerepet vállalt), Anne-Marie Duff (Violet Miller) és Meryl Streep (Emmeline Pankhurst) főszereplésével játszódó alkotás, valós történeteken alapszik, éspedig a 20. századi eleji angol szüfrazsett mozgalmakat mutatja be. Maud Watts szomorú sorsú életébe nyerünk leginkább betekintést, amelyen keresztül láthatjuk, hogy milyen embert próbáló körülmények között éltek a nők, hogy kerül Maud a szüfrazsett mozgalomba, milyen megpróbáltatásokon esik keresztül amelynek következtében később elveszíti családját, valamint azt is, hogy ugyanúgy konzervatív, igazságtalan,abúzussal teli és patriarchális társadalom veszi őt körül. Maud is úgy, mint Enola, megkérdőjelezi a férfiak által meghozott döntéseket, elgondolkodik azon, hogy több lehetősége lehetne, hogyha változás következne be és a nőknek szavazati joguk lenne.
Balról jobbra: Anne-Marie Duff (Violet), Carey Mulligan (Maud) és Helena Bonham Carter (Edith) (jelenet a filmből)
A szüfrazsett című film az Enola Holmes-hoz képest hangulatában sötét és komor, a snitteken érződik a nők kilátástalansága, ijedtségük, de küzdeni akarásuk is. Edith karaktere is említésre méltó, hiszen erős akaratával, legyőzve fizikai gyengeségét, ugyanúgy küzd a szavazati lehetőségért. Ugyanakkor, a film többé-kevésbé megjeleníti azokat a valós történelmi eseményeket, amelyek mind a szüfrazsett mozgalomhoz köthetők (éhségsztrájk, postaládákba dobott bombákkal való robbantása, Lloyd George nyári otthonának felrobbantása). Valójában, ebben a filmben is egyfajta útkeresés és öntudatra ébredés történik, amely fontos nemcsak egy 16 éves lány életében, hanem egy 24 éves anyáéban is.
A filmben megjelenő Emmeline Pankhurst volt az, aki 117 évvel ezelőtt létrehozta a Women’s Social and Political Union (WSPU) szervezetet, ami évekig küzdött az általános választójogi törvényért. Az első világháború véget vetett a mozgalomnak, így Angliában 1918 novemberében a 21 éves nők passzív és a 30. évüket betöltött nők aktív választójogot kaptak. 1928. július 2-án, Emmeline halála után három héttel az általános választójogot kiterjesztették a nőkre is.
Magyarországon a Friedrich-kormány rendelete alapján tartották meg 1920 januárjában az ún. „nemzetgyűlési választásokat”. Ezen a választáson több mint hárommillió választópolgár szavazhatott, és ekkor járultak először az urnához parlamenti választásokon nők Magyarországon. A magyarországi feminizmus egyik úttörője Bédy-Schwimmer Rózsa volt, aki 1901-től Nőtisztviselők Országos Egyesületének elnöke lett, később pedig nőjogi aktivista és nagykövet. Romániában pedig az 1948-as Alkotmány adta meg a választási lehetőséget a nőknek. Alexandrina Cantacuzino, vagy Calypso Botez ugyanúgy kiemelkedő személyiségei voltak a női szüfrazsettnek, akik munkájukkal fel akarták hívni a figyelmet arra, hogy Romániának is szüksége van a női szavazatokra.
Bédy-Schwimmer Rózsa
Mielőtt ismertem volna a szüfrazsett mozgalmak történelmét, majd a filmeket, nem tudatosult eléggé bennem, hogy mennyire is fontos a választási jogot gyakorolni, de azt is, hogy milyen szerencsések vagyunk abban, hogy bátor és rátermett felmenőink azért küzdöttek, hogy nekünk egy jobb jövőnk lehessen. Így, a helyhatósági választások után, a parlamenti választások előtt és (még ha minket közvetlenül nem is érint) az Amerikai Egyesült Államok elnökének megválasztása előtt fontos, hogy ismerjük ezeket a tényeket, és talán következő alkalommal nem ódzkodunk annyira, hogy jogainkat gyakoroljuk nekünk, nőknek, de ugyanúgy a férfiaknak is.
Comentarios