Sokak számára ismerősen csenghet Aretha Franklin, a soul királynőjének összetéveszthetetlen és még Barack Obamát is megkönnyeztető hangja, azonban kevesebb szó esik arról, hogy kik segítették őt a háttérben a sztárrá fejlődésében. Testvérét, az árnyékban meghúzódó Carolyn Franklint ritkábban említik meg, pedig remekül teljesített dalszövegíróként, háttérénekesként és szólóénekesként is tevékenykedett rövid élete során.
Forrás: wbssmedia.com
Még az év elején egy cikk keltette fel a figyelmem, amely szívhez szólóan mesél Carolyn Franklin életéről. Leginkább szomorúnak tartottam, de az is feltűnt, hogy egy ilyen egyéniség, mint Carolyn, hány megpróbáltatáson kellett végigmenjen azokban az időkben, amikor kifejezetten nem volt könnyű annak lenni, mint amilyen ő volt. Ugyanakkor az is elgondolkodtató volt, hogy miért nem tudott ugyanúgy érvényesülni, mint nővére, miközben neki is megvolt a megfelelő tehetsége hozzá.
Carolyn Franklin 1944. május 13-án született Memphisben, C.L. Franklin emberjogi aktivista és baptista prédikátor hatodik, egyben utolsó gyermekeként. Édesanyját, Barbarát (lánykori nevén Siggers) túlságosan korán, 8 éves korában vesztette el. Carolyn Detroitban élt, ahol apja nevelte fel őt testvéreivel együtt.
Már kiskorában elkezdett érdeklődni a soul zene iránt, így az édesapja által vezetett templomban énekelt már az ötvenes években. Eközben sok más zenei hatás is érte, fontos befolyással bírt rá többek között a gospel és a jazz is. Később testvéreit, Arethát és Ermát követve, a hatvanas években ő is elindította zenei karrierjét, és 1963-ban már rögzítette első felvételét. Csakhogy se Erma, se Carolyn nem tudott úgy berobbanni, mint Aretha. Miközben küzdött azért, hogy olyan ismeretséget nyerjen, mint nővére, elkezdett dalszövegeket írni Arethának. Olyan slágereket írt, mint például az 1968-as „Ain’t No Way”, amely különféle zenei listák elejére került, 1973-ban pedig az „Angel” című ballada is sok sikert ért el. Saját albumokat is megjelentetett 1969-től egészen 1976-ig: Baby Dynamite, Chain Reaction, The First Time I Cried, I’d Rather Be Lonely, If You Want Me. Miközben a dél-kaliforniai egyetemen tanult, Carolyn New Yorkban élt. Néhány dalt Candy Carroll álnéven vett fel, viszont ezek nem értek el sikereket. Az 1960-as évek végére visszatért Detroitba, a postán dolgozott, és mellette dalokat írt.
Carolyn (középen) Soul Food kórus tagjaként a The Blues Brothers (1980) c. filmben. Forrás: Everett Collection Inc/Alamy Stock Photo
Egy felvételen, ahol Arethával az Ain’t No Way című számot gyakorolják, észre lehet venni Carolyn fiús megjelenését, de azt is lehet látni, ahogyan az egész próbát kézben tartja, igazgat, és közben tanítja Arethát, aki szelíden és már-már félénken követi az utasításokat a zongorán. Carolyn tekintélyt parancsoló jelenlétével ragyog. Aretha gospel és jazzes hangzásához képest, Carolyn dallamai nyersebbek és pörgősebbek, hangja pedig erőteljesebb.
Egyébként barátai kedves, szerethető, viszont vezetői vénákkal rendelkező nőnek írták le. A fentebb említett, az Ain’t No Way című sláger miatt reflektorfény alá került szexualitása is. Carolyn egy interjújában említette is, hogy teljesen más irányt vett a romantikus preferenciája, és sokan azt következtették le, hogy a nőket szereti. Ennek ellenére soha nem hozta nyilvánosságra szexualitását, mert hiszen a Franklin család amúgy sem beszélt mindig nyíltan magánéletükről, és mivel utólag többen is mesélték, hogy férfiakkal is randizott, legvégül ez soha nem vált egyértelművé.
1982-ben már érezte, hogy szólókarrierjével nem érhet el sikereket, így úgy döntött, hogy a detroiti Marygrove főiskolán folytatja a tanulmányait, mert szerettett volna egy ügyvédi irodát létrehozni, amivel segítette volna a művészeket elboldogulni a zeneiparban. Azonban 1987-ben a nagyon közhelyes sors közbeszólt: mellrákot diagnosztizáltak nála. 1988-ra az állapota romlani kezdett, emiatt a testvérei felvették a kapcsolatot a főiskolával, ahol tanult, és a folyamatos jó tanulmányi eredményeire hivatkozva, kérvényezték, hogy hamarabb lediplomázhasson. 1988 áprilisában Carolyn a diplomáját a halálos ágyán kapta meg, de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy kalapot és a talárt is felvegye. Egy hét múlva hunyt el, 43 évesen, maga mögött hagyva egy olyan karriert, ami több figyelmet is kaphatott volna. Családjának még élő tagjai azt szeretnék, hogyha úgy emlékeznének rá, mint „aki a maga módján is, de egy legenda volt.”
Források:
Mihály Kriszta Kinga
Comments