Önarckép (1640 körül; olaj, vászon, 45,8 x 38 cm, Museo de Bellas Artes de San Pio V, Valencia)
Diego Rodríguez de Silva y Velázquez (1599-1660), Sevillában született elszégenyedett hidalgócsaládokból származó szülők gyermekeként, egy olyan korszakban, amikor a hanyatló spanyol birodalom művészete virágkorát élte. Velázquez korán ragadott ecsetet: tízéves korában már festőműhelyben láthatták őt, szülei, főként édesapja támogatásával. Nagy hatással van rá El Greco festészete, amit toledói útja során fedez fel. Huszas évei végén Madridban elnyeri a királyi festő címet IV. Fülöptől, nem sokkal ezután pedig kinevezik királyi kamarásnak és ezentúl egyedül ő festheti le a királyt.
IV. Fülöp portréja páncélban (1623 körül; olaj, vászon, 57 x 44 cm, Museo del Prado, Madrid)
Kétszer is megjárja Itáliát, melynek során Rómában ottani régi mesterek munkáit tanulmányozza és másolja. Ekkor készíti Apollo Vulcanus kovácsműhelyében és József testvérei című festményeit.
Apollo Vulcanus kovácsműhelyében (1630; olaj, vászon, 223 x 290 cm, Museo del Prado, Madrid)
Velázquez utolsó éveiben számos remekművet is alkotott, többek között a Szövőnők és Az udvarhölgyek című festményeket. Az utóbbi, eredeti nyelven Las Meninasként ismert gigantikusnak számító, vászonra felvitt olajfestmény. A festmény 1656 és 1657 között készült, ami nem csoda, megfontolt kompozícióját és 318 x 276 cm-es méreteiből kiindulva.
Las Meninas - IV. Fülöp családja
A kép szereplőit pontosan, a későbbi udvari festő, Palomino, tudta meghatározni az udvarnál élő, Velázquez-t ismerő személyekkel való hosszas beszélgetések után. Sikerült a helyszínt, mint a festő műhelyét is azonosítani. Középen, látszólag hangsúlyozottan jelenik meg a fehér ruhája által a háttérből kitűnő Margareta infánsnő, akit körbevesznek az udvarhölgyek. Valamennyivel hátrébb látható maga a festő is, épp munka közben. A kompozíció a festészet egyik legrafináltabb és legötletesebb műve, megannyi érdekességet rejt a mindenkori szemlélő számára. Figyelmesek lehetünk ugyanis például magára az uralkodói párra, Margareta infánső fölött, a nyitott ajtó mellett található tükörkép révén. A már említett ajtónyíláson keresztül pedig, Palomino szerint, José Nieto, a palota ceremóniamestere is látható, aki a helyiségre feltehetően legjobb rálátással bír: olyannyira, hogy még az is elképzelhető, hogy saját magát is láthatja, amint a festőművész ecsetvonásaiból alakot ölt.
A kép mindezek mellett emléket állít azoknak is, akiknek Velázquez nagy tisztelője volt: a falon Rubens, általa jól ismert művész, alkotásai szerepelnek, az uralkodó és felesége tükörben való szerepeltetése pedig Jan van Eyck híres Arnolfini házaspárt ábrázoló munkájából ihletődik.
Jan van Eyck - Arnolfini házaspár (olaj, fa; 82,2 x 60 cm, brit Nemzeti Képtár, London)
A festő ekkor már lassan harminc éve az udvar szolgálatában állt - így történhetett meg az is, hogy ő maga is felkerült a képre, amely végül a király, IV. Fülöp, saját dolgozószobájának falára került. Sőt, valószínűleg a mű hatására érdemelte ki a nem sokkal később kiosztott lovagi keresztjét is.
Részlet, önarckép
Nehezen mondhatnánk, hogy Luca Giordano udvari festő a XVII. század végén az alkotást a „festészet teológiájának” nevezve túlzott.
A festmény jelenleg a Madridi Nemzeti Múzeum (Prado) Képtárában tekinthető meg.
Comments