Bár európaiaknak valljuk magunkat, sokkal otthonosabban mozgunk az amerikai filmkultúrában, mint kontinensünkében. Ez természetes, mivel a filmek nagyrésze, amiken felnőttünk, amelyeket ismerünk és nézünk, az amerikai filmstúdiók szülöttjei. A neorealizmus kezdetétől az újhullám korszakáig az európai filmeket telt házzal vetítették az egész világon, jelenleg pedig nagyrészt csak művészmozikban találkozhatunk velük. Bergman, Fellini, Renoir legendás neveit felváltotta sok más tehetséges, ám a nagyközönség által kevésbé ismert alkotó.
Kacsó Péter
A kérdésre, hogy minek köszönhető Hollywood dominanciája Európában (azt a tényt csak zárójelben említem, hogy Hollywood alapítói is európai bevándorlók voltak, sőt magyar származásúak), igazán egyszerű választ adni: nagyobb költségvetés, erősebb marketing, vonzóbb, nagyközönség által könnyebben fogyasztható forgatókönyvek, témák. Az amerikai filmipar elsősorban szórakoztatásra épül, mert tudja, hogy az átlag nézőnek a kikapcsolódás az igénye, nem pedig a filmre való teljes összpontosítás és gondolkodás, ami jellemzően európai stílus. Ám az európai filmek alkotói sokkal nagyobb művészi szabadságnak örvendenek, mint a stúdiók által megszorított amerikai blockbusterek alkotói. A rendezők elképzeléseiket szabadabban át tudják adni, a filmet önmaguk művészetének közvetítésére használják. Ezen szerzői művek folyamatosan újítani próbálnak, eredetiségükkel hívva fel magukra a figyelmet.
Amióta elkezdtem foglalkozni a kortárs európai filmekkel, rájöttem, hogy mekkora nagy veszteség, hogy ezeket a nagyközönség nem ismeri. Pedig mennyire szép, országonként eltérő stílusokkal, témákkal és gondolkodásmódokkal találkozhatunk. Jól esik megtapasztalni ezt a sokszínűségét a jelenlegi amerikai mintára homogenizálódó világunkban.
Mivel utazni nem tudunk, a felfedezési vágy kielégítésére kiválasztottam 10 kevésbé ismert európai filmet, 10 különböző országból, 10 különböző műfajban, az elmúlt évtizedből, melyeket úgy gondoltam érdemes látni.
1. Thelma – misztikus-, erotikus thriller – Norvégia (2017)
„There is something within you, Thelma!”. Nehéz együtt élni a bűntudattal, főleg, ha a belső vívódásainkkal másoknak is ártunk. Joachim Trier rendező hagyományostól eltérő kontextusba helyezi a természetfelettit, a szupererőt, kaput nyitva egy első pillanattól feszült, minden percében misztikus, sötét történetnek. A mélyen vallásos neveltetésben felnőtt Thelma kiszakad a családi burokból, ahogy elkezdi első egyetemi évét Oslóban. Szembesülve az egyetemista lét szabadságával, azt érzi, hogy valami nincsen rendben vele. Valamiben más. Valami van benne, amit a vallásos szülei nem tudnának elfogadni. Valami, amiért bűntudatot kezd érezni. Ráadásul az egyre gyakoribb, a lányt körülölelő furcsa jelenségek ijesztő titoknak az előjelei, amely az elmúlt évek homályából kitörni készül. A különleges vizuális világ és zene, az erős érzelmi töltet, illetve az egyedi, skandináv visszafogottságot tükröző hangulat több rangos elismerést kiharcoltak a filmnek, köztük a San Diego-i Filmkritikusok legjobb külföldi film díját is (2017).
2. Silvio és a többiek (Loro) – biográfia – Olaszország (2018)
A többség által az Ifjú pápa HBO-s sorozat rendezőjeként ismert Paolo Sorrentino egyike a kedvenc művészeimnek. Sokan a napjaink Felliniének hívják. Nem tagadja, hogy egyike a mestereinek, de stílusát szereti magáénak tudni. Filmjei büszkén mutatják az olasz vért az ereikben. Dekoratívak, végtelenségig divatosak, érzelmekben intenzívek - mégis önkritikusak, jeleneteik sokszor ellentmondásosak, képkockáik festményszerűen megkomponáltak. Mikor az erős látványvilág találkozik a rendező abszurd önkifejezésével és világszemléletével, érdekes módon azt érzi a néző, hogy a meghökkentő, sokszor túlzó, valótlan képek mögött mély ember- és társadalomismeret áll. Ebben a köntösben kell elképzelni az Oscar-díjas rendező Silvio Berlusconiról készült (sokszor fiktív elemeket tartalmazó) „biográfiáját”, a Silvio és a többiek-et.
3. A vendégek (The Party) – fekete komédia – Egyesült Királyság (2017)
A filmet címszavakkal jellemezném. Fekete-fehér, vendégség, brit felsőközéposztály, titkok, bejelentések, különböző világnézeteket megtestesítő szereplők, európai színészek krémje és Cyllian Murphy, mint kokainista bankár. Sally Potter, a Teljesen idegenek című olasz filmre hajazó sötét humorú drámája végig egy házban játszódik. Janet, a főszereplő vendégségbe hívta barátait, hogy közösen ünnepeljék meg új miniszteri rangját. Az ünnepség szokványosan indul és a többi már spoiler. Titkok derülnek ki, nézetek ütköznek és a komikus, sokszor abszurdba átmenő jelenetek tömkelegéből lassan körvonalazódik egy átfogó kritikája a jelenlegi társadalmunknak. Ajánlani tudom a filmet az angol, illetve fekete humor kedvelőinek, és azoknak, akiknek nincs elég idejük végignézni egy egészestés mozifilmet, hiszen A vendégek hossza mindössze 1 óra 11 perc.
4. Egy tökéletes nap (A perfect day) – háborús – Spanyolország (2015)
Méretes hulla szennyezi egy bosnyák falu kútját. Nemzetközi segélyszervezet emberei érkeznek a helyszínre, hogy kihúzzák a szerencsétlent, ám a kötelük elszakad. A film cselekménye röviden összefoglalható a balszerencsés, komikus, sokkoló akadályokkal, melyekkel a főszereplőknek szembe kell nézniük, új kötelet kereső, egy napot átölelő útjuk során. A történet végigkalauzol minket a délszláv háború kietlen tájain. A borzalmakat könnyed humorral próbálja feldolgozni. Karakterei valósághűen élnek, szerepelnek és reagálnak az általuk és ugyanúgy általunk látottakra. Mellőzve a túlzott drámát és hollywood-i stílusú hősiességet, úgy érezzük magunkat, mintha valós emberek valós történeteit néznénk, teljesen kívülállókként.
5. The Square (A négyzet) – társadalom szatíra – Svédország (2017)
A négyzet nagyon aktuális problémákkal szembesíti a nézőket. Kényelmetlen helyzetbe hoz minket, hiszen olyan kérdéseken gondolkoztat el, hogy tökéletesnek álcázott életünk mögött milyen alapvető emberi értékek vesznek el, vagy a szolidaritást hirdető világunk mennyire is szolidáris önmagában. Mindezt egy gazdag, irigyelni való múzeumvezető történetével, akit az utcán előre megtervezetten kirabolnak, és így az elkövetkezendő napjait a tolvajokat megcélzó bosszúhadjáratával tölti ki. Mellékszálként pedig bonyolult kapcsolatba kerül egy provokáló újságírónővel, mely ugyancsak elgondolkoztató kérdésekkel bővíti a film értelmezési listáját. Hiszen ahány ember nézi ezt a filmet, annyi különböző értelmezés jelenik meg társadalommal, kultúrával, művészettel, emberi értékekkel, modern világgal stb. kapcsolatban. A jelenetek pedig kellően meglepőek és provokálóak, hogy utána napokig vitázzunk rajtuk.
6. Valan – Az angyalok völgye – krimi – Magyarország (2019)
„Most tél van és csend és hó és halál.”. A Valan egy autentikus, skandináv krimi mintára készült magyar film. A cselekmény Erdélyben, pontosabban Balánbányán játszódik, félig magyar, félig román nyelven. A főszereplő, Péter, rendőrként nyomoz rejtélyesen eltűnt kislányok után Valanban. Munkája iránti megszállottságával próbálja enyhíteni szűnni nem akaró fájdalmát, melyet a gyermekkorában hasonló módon eltűnt húgának az emléke tart életben benne. Nagyon erős atmoszférával rendelkező film, melynek minden percét áthatja a fojtogató bizonytalanság és az egyre jobban bonyolódó sötét rejtély. Az erdélyi tájak, a rendkívül hatásos drónfelvételek pedig nagyot dobnak ezen a misztikus hangulaton.
7. Két nap, egy éjszaka (Deux jours, une nuit) – dráma – Franciaország (2014)
Kőkemény dráma a Két nap, egy éjszaka című film. A története nagyon egyszerű. Sandra (Marion Cotillard) pár hónapos betegszabadsága után menne vissza dolgozni a gyárba. Ám főnöke bejelenti, hogy nincs elég forrása a cégnek arra, hogy őt kifizessék és csak akkor jöhet vissza, ha rábeszéli kollégáit, hogy mondjanak le az éves bónuszukról. Így a megtört nő rászánja magát, hogy hétvégéjét a munkatársai győzködésével töltse. Megalázó helyzetét a néző is ugyanúgy elszenvedi, hiszen Marion Cotillard leírhatatlanul őszinte alakítása nem fog hagyni minket nyugodni a végkifejletig. A filmben látottak pedig... lehet, hogy utána sem.
8. Kontroll nélkül (Systemsprenger) – pszichológiai dráma – Németország (2019)
Nora Fingscheidt filmje egy problémás kilenc éves kislányról szól, aki a szülői szeretet hiányára olyan nagymértékű agresszióval reagál, hogy önmagára és környezetére is veszélyt jelent. Ijesztő viselkedése miatt az anyja eltávolodik tőle és az állami szervezetek, illetve szakemberek gondjaira bízza, akik ugyancsak tehetetlenek a kontrollálhatatlan gyermek viselkedésével szemben. Nem egy egyszerű film. A nézők számára is felkavaró a kislány viselkedése. A rendező pedig a valóság szépítését mellőzve mutatja be a legnagyobb nyersséggel és őszinteséggel ezt az extrém és valós, létező problémát. Lelkileg terhelő, de mégis gyönyörű film. Egy ablak az érzékeny, szeretetre éhes gyermek lelkébe. A filmet komoly kutató munka előzte meg. A rendező hónapokig gyermekotthonokban lakott és legalább 60 szakemberrel készített interjút, hogy minél átfogóbban és valósághűen tudja átadni történetét.
9. Melankólia (Melancholia) – sci-fi – Dánia (2011)
Ha Dánia, akkor a Dogma-filmek. A Dogme 95 egy avantgárd filmes mozgalom volt, melyet Lars von Trier és Thomas Vinterberg rendezők alapítottak. A Melankólia pedig Lars von Trier egyik „könnyedebb” filmje. Könnyedebb, a többi filmjeihez viszonyítva... A film a rendező mély depressziójának kivetülése. De ennyire szép és művészi ábrázolását a depressziónak kevés filmben láthatjuk. Az érzelmi beépülés azonban nem ajánlott, mivel az alkotás keményen küzd azért, hogy nyomasztó ürességbe sodorja a nézőt. Egy bolygó közeledik a Föld fele, amely, ha becsapódik, bekövetkezik a világvége. Két nő mindennapjait nézzük a lassú cselekmény alatt, végigkövetve lelki kálváriájukat, melyet a várható világvége vált ki bennük. A történet művészi ábrázolása, a színészek árnyalt, zseniális játéka és a rendező egyedi stílusa kötelező filmművészeti alkotássá emelik művet. De csak saját felelősségre ajánlom a megnézését!
10. A pap gyermekei (Svecenikova djeca) – vígjáték – Horvátország (2013)
Új, fiatal pap érkezik egy békés horvát sziget zárt közösségébe. Elkeseredve látja, hogy a település népessége a kihalás szélén áll, mivel sokkal több a temetés, mint a házasság és keresztelés. Kötelességének érzi, hogy cselekedjen a természetes szaporulat növelése érdekében. Titkos akcióját egy helyi trafikos segítségével vitelezi ki: elkezdenek óvszereket lyukasztgatni. Átgondolatlan tervük azonban következményekkel jár... A pap gyermekei egy vidám balkáni vígjáték. Könnyed humorával, az adriai közösség ötletes ábrázolásával, abszurd jeleneteivel autentikus élményt garantál nézőinek. Bár a film alapvetően vígjáték, utat enged a mély drámának is. Ötletes, frissítő és elgondolkoztató.
Comments